Archiválási útmutató

Írható korongokon oldható meg az elektronikus archiválás néhány évtizedre. Nemcsak az amatőrgyakorlatban, de a professzionális területeken is. A tárolás négy sarkalatos ponton nyugszik: a korong anyagán, az adathordozó festék anyagán, írásának módján, illetve a fémtükrön. A leolvasás ugyanis úgy történik, hogy az olvasólézer áthalad a festékrétegen, visszaverődik a fémtükrön és újra áthalad a festékrétegen. Ha ez nem teljesül, a korong nem lesz olvasható. Milyen korongot vegyünk és hogyan kezeljük őket?

A korong festékanyaga legyen ftalocianin vagy azo típusú. Ezt a szócskát a jobb korongok dobozán vagy az ismertetőkben megtaláljuk. Fordítsunk továbbá gondot arra, hogy íráskor az író maximális sebességének csak a negyedével írjunk! Ha ilyen lassan dolgozunk, élesebbek lesznek az író lézere által felírt jelek, így az olvashatóság évek múltán is stabil marad. Ide tartozik az is, hogy a CD szabványban maximálisan 700 MB-os lemezeket használjunk, mert a nagyobb kapacitásúak nem kompatibilisek minden olvasóval. Megszívlelendő az is, hogy bár élettartamban nem sokkal maradnak el a kétrétegű DVD korongok egyrétegű társaiktól, a visszaolvasásnál inkompatibilitási gondjaink lehetnek. Az írás és az adatmegőrzés biztonságához tartozik az, hogy mindig két korongot írjunk és ebből az egyiket őrizzük száraz, hűvös, sötét helyen, az élére állítva. Így ha a munkalemezünk megsérül, még mindig készíthetünk másolatot a féltve őrzött mesterlemezről. A CD és DVD korongok eléggé sérülékenyek, és ezért mindig szükség van a biztonsági másolatra. Írás után mindig olvassuk vissza a képeket és szúrópróbaszerűen egyet-egyet nézzünk is meg! Csak így győződhetünk meg arról, hogy valóban a korongra kerültek elektronikus képeink.

Korongunk fémtükre mindig színfém, ezért a levegő egyes roncsoló gázai tönkretehetik. Ilyenkor a fémtükör lyukacsossá válik, elhomályosul vagy megfeketedik, azaz hétköznapi nyelven megvakul. Ha nincsen tükrözőréteg, nem lehet a korongot olvasni. Ráadásul hiába minden védőlakk, az agresszív gázok átjárják azt. Emiatt csak azt tehetjük, hogy ezüst-arany ötvözetű, esetleg színarany vagy platina tükörrel ellátott lemezeket kell vennünk. Ezek a nemesfémek nem korrodálódnak, ráadásul a korong kissé magasabb ára miatt az ilyen lemezek festékei is jobb minőségűek, így összességében a hosszú távú tárolásra kifejezetten alkalmasak.

A fémtükör és a festék teljesen magától értetődő, azonban még egy veszély leselkedik elektronikus fotóinkra, ez pedig maga a korong anyaga. A polikarbonát (PC) strapabíró, optikailag igen tiszta műanyag. A no-name korongok ellenben rossz minőségű műanyagból készülnek, és ugyanez érvényes a hamisított korongokra is. Az ilyen műanyag idővel opálosodik és az olvasást akár néhány év múlva is lehetetlenné teszi. A jó minőségű műanyag viszont 40 –50 év múlva is átlátszó. A mai rohanó világban ezek a számok utópisztikusak, de gondoljunk bele abba, hogy akár 50 –100 éves fotókat is fellelhetünk idősebb családtagjainknál. Nem árt, ha a mi fényképeink is megmaradnak unokáinknak. Különösen akkor, ha komoly fotósokká válunk. Igen nagy csalódás egy évtized után rájönni arra, hogy egy csomó munkánk megsemmisült. Ha ez egy életművel történik meg, akkor hiába volt az elhivatottság.

Nagyon fontos: a korongokat ne tegyük ki mechanikai deformációnak (hajlítás, nyújtás)! Pincében ne tároljuk a másodpéldányokat, mert a penész, a rovarok és a rágcsálók a műanyagot sem kímélik, a padláson pedig a beázás és a nyári hőség jelent veszélyt elektronikus fotóinkra.

További feladatunk az, hogy jól szervezzük meg a képeket tároló korongok belső struktúráját. Ezt nevezik az informatikusok logikai szerkezetnek. Őrizzük meg a digitális fényképezőgép eredeti képállományait! A jól sikerült fotókat ugyanis el lehet tulajdonítani és jogorvoslatra csak a szerzői jog bizonyítása után van lehetőség. Minden digitális fényképezőgép elmenti az eredeti képállományba a belső óráját, belső képszámlálóját és a gyári számát. Ennek alapján számíthatunk jogorvoslatra. Ha egy képfeldolgozó programba beolvassuk a képet és újra elmentjük, ez az információhalmaz elvész. Ha valaki üzletet csinál egy jó fotónkból, és nincs meg az eredeti állományunk, akkor késő már a bánat. Az eredeti képállományok mellett a korongok főkönyvtárába tegyünk egy szövegállományt is, melyben a szerzői mivoltunkat rögzítjük. Így a korongok eltulajdonítása ellen is védjük magunkat.

Török György