M42, Mamiya 645 és Pentaconsix objektívek

Shift-adapterek használata

Az objektívadapterekről gyűjteményesen jelent már meg cikk korábbi számban. E helyütt azt szeretném megosztani mindenkivel, hogy mit is érdemes az adapterekbe beilleszteni. A tiszta műszaki indoklásokon felül mintig tartsuk szem előtt, hogy nem elsősorban a tűéles rajz teszi képpé a felvételt. Az objektívek rajzának megítélése mindenképpen egyéni preferencia, és minden objektív ott hagyja az ujjlenyomatát a képen. Ha egy objektív a kedvencünk, abba senkinek semmiféle beleszólása nincs, amíg nem szakfényképezésről van szó! A szakfényképezés más eset! Lehet elvárás az óriási felbontás, a torzításmentes kép vagy egy bizonyos színvisszaadás - a sokféle egyéb paraméteren túl.

A táblázatokban felsorolt objektívek túlnyomó részét ismerem és használtam, vagy hallottam róla nagyon jót - megbízható forrásból. Egyéb objektív is jó rajzú, sőt igen jó rajzú lehet,  ami a használtcikk piacon elérhető. A puding próbája az evés! Műszaki fotósként több száz megapixeles képekkel dolgozom, és ennél magasabb objektív-minőség kategóriát használok. Ennek megfelelően értékeltem az objektíveket. Magam is használom a legjobbakat, mert a mai gyártású, professzionális minősítésű objektívek rajzával nem vagyok megelégedve. Nem szolgálják ki a Nikon D300, D700, Canon EOS 5D, 5D Mark II és 1Ds Mark II-es gépek felbontását. A felesleges szakmai viták elkerülése érdekében megjegyzem: mindenki higgyen saját szemének, vagy akár fotós ismerősének. Itt csak támpontokat szeretnék adni ahhoz, hogy töredék árért jóval nagyobb teljesítőképességű objektívparkot építhessen bárki. Az objektívek rajzának minősítésekor „++” -szal az igen jót, „+” -szal a jót jeleztem. Az általam tapasztalt legjobb rajzhoz tartozó fényrekeszt is megadtam.

Felhívom a figyelmet arra, hogy a shift-adapterekkel nemcsak a perspektívahelyes fotózás valósítható meg, de panorámázni is lehet velük. Általában 1:2 és 1:2.5 között mozog az oldalarány, ha a teljes eltolást mindkét irányban kihasználva fotózunk. Ilyenkor a kép hosszanti oldalával párhuzamosan tolunk. A rövidebb oldalnál sajnos problémáink lesznek, mert a shift-adapterek csavarógombja beleütközik a digitális gépek prizmájába. Ilyenkor nagyjából négyzetes alakú képet felvételezhetünk, ezt azonban nagyobb felbontással, mintha egy felvétellel tennénk ugyanezt.

Figyeljünk arra, hogy eltolás nélküli helyzetben mérjünk fényt TTL fénymérőnkkel, mert eltolt objektív esetén akár 2 fényértéknyi expozíciós hibát követhetünk el. Ennek oka a a belső fénymérők tükörrencerében keresendő. Ugyanezen oknál fogva a tükörreflex keresőben sem mindig látható a kép, néha eléggé elsötétül. Ha van élőképünk, akkor használjuk inkább azt.

A shift-adapterekre jellemző, hogy ellenfény esetén az utolsó lencsetag néha fényszóródást okoz a felvételen. Ezt a keresőben és az élőképen nem fog látszani. A képet visszanézve úgy korrigálhatjuk a hibát, hogy egy kicsit kisebb vagy nagyobb eltolást állítunk be. Tudnivaló, hogy a kimondottan digitális felhasználásra készült objektíveknél az utolsó lencsetagot különleges bevonattal látják el és töőértéke sem választható meg szabadon. Az utolsó lencsetag ugyanis nemcsak alig ver így vissza fényt, de a CCD felületéről visszaverődő csúcsfény-fénysugarakat el is vezeti - fókuszálás útján - az objektív belsejébe, ahol a foglalaton el is nyelődnek. Ez a megoldás a digitális technika elválaszthatatlan következménye, mely az objektívtervezők kezeit is nagyon megköti. Másfelől az itt felsorolt régebbi objektívek ilyen felépítéssel és felületkezeléssel nem rendelkeznek, így a jelenséget ismerni kell. Váratlan pillanatokban üti fel a fejét, de ne ijedjünk meg tőle.

Ne felejtsük, hogy a felsorolt objektívek és korábban bemutatott adapterek használatakor nincs autofókusz és automata fényrekesz. Kézzel kell lerekeszelni és élességet állítani. Ez nem mindig lehetséges, de gyakran megoldható. Egyes vázakon fénymérés sincs, ilyenkor lassúbb a munka. Saját tapasztalatom szerint műfényműteremben nincs korlátozás, ellenben vakuműteremben a modelles felvételeknél általában nem használhatók ezek az objektívek. Profi modellel, esetleg állványra helyezett fényképezőgéppel lassan, de biztosan célt lehet érni. Kültéri fotózásnál időautomatikával dolgozok, figyelem az élesség mellett a záridőt is, a berázás elkerülése érdekében. Modell, portré és riportfelvételeket kiválóan lehet így készíteni. Állványra helyezett gép esetén precízebben figyelem a fényrekeszt és néha manuális üzemmódban dolgozom.

Állványos felvételezésnél érdemes kinagyítva végignézni a felvételt, az élességet elbírálva. A nagy élességű fotózásnál ugyanis nem lehet egészen pontosan beállítani az élességet a keresőben. Portréfelvételeknél néha centimétereken múlik a tűélesség és a mélységélesség legjobb eloszlása. A legjobb megoldás ilyenkor az, hogy 2-3 felvételt készítünk gyors egymásutánban, az élességállító gyűrűt picit mindig továbbtekerve. Vagy: beállított élességnél kicsit előrébb és hátrébb hajolva is készítünk képet az alap helyzethez képest. Ezek közül az egyik jó eséllyel kifogástalan lesz.

Mindenkinek jó keresgélést, vásárlást és fotózást!

Török György

műszaki fotográfus, reklámfotós, szaktanár