Digitális vagy analóg?

Az utóbbi időben a digitális kamerák sok területen átvették a szerepet. A riportfotografálás szinte teljesen digitális alapon megy a képügynökségeknél, ugyanakkor az autonóm riport - a riport művészeti területe - filmre készül. Divatfotóban a modellalbumok képei, a beauty és a glamour nagy része, és persze a katalógusfotó digitálisan készül, azonban a high-fashion-t és a csodálatosan anyagszerű felvételeket síkfilmre készítik. A tárgy-reklámfotóban a katalógusfotó teljes mértékben, a csendéletek egy része digitálisan készül, míg a csodálatosan anyagszerű felvételek, a nagyméretű és egyben részletgazdag plakátok ismét csak síkfilmre készülnek. Az ipari és épületfotózás szinte  kizárólagosan síkfilm. Mindenütt mintha nem tudná átvenni a szerepet a digitális technika. De ez nem is baj! Nézzünk a jellemzőket előnyök és hátrányok szemszögéből.

Semleges szempontok:

Ár: A digitális technikában a belépés nagyon drága a filmes gépekhez viszonyítva. A fenntartás sem egyértelműen olcsó, hiszen gyakrabban kell cserélni a gépeket és még gyakrabban használódnak el az akkuk és a memóriakártyák. A filmes géphez viszont az üzemanyag a drága, bár megfontoltabban is fényképezünk. Hosszabb távon összehasonlítva anyagilag ugyan oda jutunk.

Környezetszennyezés: Hasonlóan semleges a megítélés az összehasonlításban. A film technológiája sokkal magasabb szinten áll az akkukéhoz viszonyítva. A mai laborok igen kevés elfolyó vízzel dolgoznak és azt is tisztítva engedik a környezetbe vissza. Az akkuk újraforgatása azonban sokkal kevesebb államban van megoldva. Ráadásul az elhasználódó digigépek mennyisége is nagy és az újraforgatásuk nagyon költséges. Mondjuk ki: nincs igazán jól megoldva sehol a világon! Ha billen valamerre a mérleg nyelve, akkor az az analóg technika felé húz, de csak nagyon picit.

Élvezet: Vérbeli fotós ezért fényképez. Neki mindegy, hogy digitális vagy analóg, hiszen nem lamentálni akar a címben feltett kérdésen. És neki van igaza! Sok digitális fotósnak a film az igazi felfedezés. Azután valamelyik digitális gép lesz ismét a kedvence. Mindegy, mivel fotózunk, ha azzal örömet szerzünk magunknak vagy a környezetünknek.

Digitális Pozitívumok:

Gyors ellenőrzés és javítás: Az elkészült kép azonnal visszanézhető és értékelhető. Ennek előnye vitathatatlan. Meg kell jegyezni azonban azt, hogy a 30-60 megapixeles hátfalak képmegjelenítési sebessége 4-8 s, azaz a folyamatos visszanézésre teljesen alkalmatlanok. Azt is vegyük figyelembe, hogy az esküvőn a gyűrűhúzásos csókot nem ismételik meg kedvünkért és van még néhány megismételhetetlen pillanat, ahol semmit nem ér az azonnali ismételhetőség.

Kevesebb tudás kell hozzá: Így igaz, mert minden digitális gép - legalábbis az amatőrgépek - teljesen automatizált. Ez azért megint csak nem egyértelmű előny, mert sok képzettség híján lévő „fényképész” gondolja profinak magát. Persze ez nem a digitális gépeket minősíti negatívan.

Hisztogram: A kisgépek legerősebb fegyvere! Ha jó a hisztogram, az utómunka során nincsen problémánk. Ezt a filmes kategóriában , ahol vakon dolgozunk, csak a spotméterrel dolgozó képzett fotós tudja elérni. Sem a spotméter, sem a 20 éves gyakorlat nem olcsó mulattság.

Nem függ a labortól: Függ azonban az utómunkát végző szoftver bonyolultságától és/vagy a szoftvert használó fotós gyakorlatától. Mindenesetre egyértelmű előnyről beszélünk.

Expozíció, mélységélesség és panoráma szelvényezés: Filmes technikával nagyon nehéz ezeket megoldani. Jó állvánnyal, szoftverrel és retustechnikával komoly előnyt képvisel, amit azonban csak a legjobban képzett profik és amatőrök tudnak kihasználni. Miről van szó? Több képet panorámává lehet összeilleszteni. Több, különbözőképpen exponált felvétel egyetlen, nagy dinamikájú képpé, vagy nagy dinamikát szemlélhetővé szelidítő képpé állítható össze.

Dinamikus WB és expozíció egy képen belül: nagy dinamikájú szenzor használatakor az egyes képterületek külön külön kezelhetők RAW kép konvertálásakor. Így a lokális fehéregyensúly és a lokális világítás értelmezésével kiegyenlítettebb és színhelyesebb képek készíthetők.

16 bit színmélységű RAW kép esetén: A nyers kép egy lépésben színszűrve, méretezve és élesítve nagyobb képpé is kinyitható. A nagyítás mértéke elég nagy is lehet, ha a CCD eredeti felbontása már igen nagy és az objektív valóban tűéles.

Nem függ a filmellátástól: Csak az áramforrástól, tehát az akkukra figyelnünk kell.

Analóg Pozitívumok:

Minden méret mobil: A kisebb digitális gépek természetesen könnyen hordozhatók. A professzionális digitális technika egy része azonban ma is kábelerdővel, laptopokkal körülölelt monstrum, mely abszolút helyhez kötött felvételezés közben. Az ilyen rendszereknél sokkal nagyobb felbontású síkfilmes gépek viszont könnyen mobilizálhatók, sokkal hamarabb kerülnek felvételi helyzetbe és sokkal hamarabb lehet elcsomagolni is őket. Nem utolsósorban szebbek is, mert például mahagóni vagy cseresznyefából készülnek.

Óriási felbontás: Digivel 60 megapixel egy felvétellel és moarével, vagy szkenhátfallal 10-20 percet szkennelünk a 380 megapixelhez. Ezzel szemben film esetében napi gyakorlatként 4x5”-en 200 megapixel gond nélkül elérhető, 5x7”-en 450 Mpx, 8x10”-en 1 gigapixel a felbontás, ha jól dolgozunk. A 20x24”-es óriás gépeken 5-7 gigapixel elérése sem gond. A digitális technikában nem is cél az ilyen méretek elérése, mert a fizikai problémákon túl a financiális problémák is megjelennek: érdemes-e ekkora CCD-t legyártani? Mert mi is lesz az árcádulán és ki fogja azt megvenni? Ki gyárt majd hozzá megfelelően gyors számítógép-adatbuszt? A high-resolution fotózás tehát évtizedekig filmre fog történni. Márcsak az alábbiak miatt is:

Tárolhatóság: A CD és DVD korongok élettartama nem túl hosszú és sérülésük esetén szinte lehetetlen az adatokat visszanyerni. A merevlemezek műszaki hibája esetén az adatmentésnek nagyon jó esélyei vannak. De a film maga egy arhív anyag, mely 50-100 évig biztosan eláll, ha megfelelően dolgozták ki. Ezt nem szabad elfelejteni. Ez az oka annak, hogy a legtöbb fotós saját munkáit ma is filmre lövi, és ez az oka annak, hogy a művészeti múzeumok idegenkednek az elektronikus képektől és hordozóktól. Ugyanez érvényes a műtárgypiacra.

Pontosság színben és részletekben: A digitális gépnek a felvételkészítés pillanatában több millió képpontnak kell megmérnie a színét. A profi szkennernek ellenben sokkal több ideje van minderre, hiszen később, a felvételkészítés idejétől elválasztva történik a digitalizálás. Emiatt pontosabban dolgozhat a szkenner és ára is töredéke a nagyfelbontású digitális gépekének. Ne felejtsük, hogy a sebességet és a pontosságot kell borsos áron megfizetnie a vásárlónak a digitális technikában.

Validitás: Amit filmre fotózunk, az egyszer, valamikor valóban létezett a kamera lencséje előtt. A törvényszéki bizonyítékokat ezért kell filmre fényképezni mind a mai napig. Ezzel szemben még a RAW kép is manipulálható észrevétlenül, azaz a digitális kép mindig virtuális valóságként értelmeződik számunkra. Hitelesítő, bizonyító ereje nincs.

Nincs moaré: A színes digitális fényképezés ugyanazt az utat járja be, mint amit a film 100 évvel korábban megtett. 1935-ben moarémentes filmként reklámozta a Kodak a Kodachrome színes diát, mely az első, nem színrácsos színes film volt. Pillanatnyilag a 3x4.3 megapixeles Foveon CCD az egyetlen moarémentes szenzor. A moaré nem retusálható és finom részletrajzokon bármikor megjelenhet. Pont a kelmék finom textúráján megjelenő moaré miatt nem fotóztatnak digitálisan a nagy divatházak. A high-fashion csak síkfilmre készül.

Van pull hívás is, azaz zónarendszer: Az érzékenyebbre állított szenzor a push hívás mintájára viselkedik. Pull hívást azonban nem tud a digitális szemzor. Emiatt a zónarendszer sem értelmezhető teljes mértékben digitális esetre, ugyanakkor ez a filmes technikának óriási előnye. Természetesen jól képzett fotóst igényel, mert a világítástechnikával összefügg és a labornak is precíznek kell lennie.

Nem függ az áramtól: Csak a filmellátástól, tehát megfelelő mennyiséget kell magunkkal vinnünk és nem árt a hűtőt sem televásárolnunk.

Török György

műszaki fotográfus, reklámfotós, szaktanár