Kodak Retinette

A világhíres Retina sorozat egyszerűbb, olcsóbb változata. A kistestvér nevében az „-ette” végződés a kicsinyítőképző, mely arra utal, hogy kisebb teljesítőképességű fényképezőgépet tartunk a kezünkben. Ennek nem szabad azonban bedőlni: a Retinette sorozatban is találhatunk igen értékes fényképezőgépeket.

Mindenek előtt szögezzük le azt, hogy a Retinette sorozat ugyanazt a felépítést és szerkezetet alkalmazza, mint a rigid vázas Retina testvérek. A háború utáni Retinetteknek - két kivétellel -  nincs bőrharmonikája, azaz a gépek nem összecsukhatóak. A rigid Retináktól az olcsóbb, egyszerűbb objektívek és az egyszerűbb zárak különböztetik meg őket. Az egyszerűbb szerkezet egyébként éppenhogy előny az ilyen korú Old Timerek esetén. A Retina és a Retinette vázak mechanikai megbízhatóságát pedig ítéljük meg annak alapján, hogy az Eastman Kodak, azaz a fényképezőgépek európai (!) gyártója, az 1960-as években készült vázakat a ’80-as évek végén még filmtesztelésre használta a filmgyártó laboratóriumaiban. Csak a rochesteri gyártósor lecserélése és a gyártás teljes modernizálása után kerültek nyugdíjba az öreg Retinák, az 1990-es évek elején.

A Retinettek tehár Stuttgartban készültek, ahogyan a Retinák is. Az első Retina (1934, Type 117) ízig-vérig háború előtti „35 mm folder”, amely gép már ebben az időben iskolát, mércét és legendát teremtett. Mondjuk ki bátran: a Leicák mellett van a helye a fotótörténetben. Ezt a sikert a háború után is továbbviszik a tervezők, és a gépek felszereltsége egyre magasabb szintet ér el: gyorsfelhúzókar, páncélrostéllyal védett harmonika, automata számláló, beépített fénymérő és távmérő, valamint cserélhető objektív F2-es fényerővel. Tükörreflexgép (Retina Reflex) és automata gép (Retina Automatic) is készül. A család gyártása 1969-ben szűnik meg.

Ebben a gazdag családban belépő gépnek számít a Retinette sorozat. A háború előtt konstruált gépek kivétel nélkül összecsukható, bőrharmonkás típusok. Kettőjüket (Stuttgart Type 012 és 017) a háború után hozzák forgalomba, de láthatóan háború előtti konstrukcióról van szó. Ez egyébként nem különleges jelenség: a Rolleiflex A, vagy a nagyra becsült Contax D és S ugyancsak háború után piacra dobott, de háború előtti konstrukció. Az 1934-es Retinák objektívje Schneider Xenar F3.5/50 mm volt, illetve illusztris Compur zárat kaptak (1 s - 1/300 s). Az objektívsor a kevéssé reprezentáló, de egyébként igen jó Kodak Ektarral bővül, illetve az illusztris nevek is megjelennek: Rodenstock Ysar, Zeiss Tessar, Angenieux Alcor. Mind F3.5 fényerővel. Az 1939-ben megjelenő, összecsukható Retinette először 3 záridős Kodak zárral és F6.3/50 mm-es Kodak Anastigmat objektívekkel kerültek forgalomba (Stuttgart Type 147). A háború előtti javított típus (Type 160) 4 záridős Compur zárat kapott, illetve az objektív az értékesebb F3.5/50 mm-es Schneider Reomar lett. Ez a két gép érthető okok miatt az USA-ban már nem került forgalomba. Fontos tudnunk, hogy a Retinette lesoványított, azaz „abmagerung” típus. Ma ezt az angol „despecificationated”, divatosan „de-spec’d” szóval jelölik.  A Type 160-as Retinette első sorozata így a Type 149-es Retina I-es fődarabjaira épült. Az objektív felerősítése már Retinette alkatrészekkel történt, de a váz és a hátlapon a felirat még mindig Retina volt.

A háború után a gyártás a fentebb említett 012 és 017 modellekkel indul újra a Retinette családban. A 012-es régiesebb verzió: nincs tartozékcsúszka a tetején, nem szinkronizált a Prontor-S zár. Objektívje F4.5 fényerejű Schneider Reomar vagy Enna Ennatar. Mindkettő háromlencsés Cooke-triplet rendszerű. A 017-es típuson már van tartozékcsúszka és önkioldó. Zárja Prontor-SV, objektívje Schneider Reomar vagy Xenar. A Reomar objektíves verzió volt az egyetlen összecsukható Retinette, melyet az USA-ban forgalmaztak. A Xenar objektíves verziót viszont érdemes keresni, mert ez a Schneider objektív Tessar rendszerű, négylencsés típus és borotvaéles rajza a Zeiss Tessarok és Leitz Elmarok minőségi osztályát képviseli. Általánosan érvényes az, hogy nagyon kevés Schneider Xenar került a Retinettekbe. Még kevesebb Angenieux F2.8/50 mm-es objektív. Ezek a típusok így magasabb árat képviselnek a gyűjtők szemében és magasabb értékűek a képszerű fotografálásban is. Keressük hát őket, fotózzunk velük és ne hagyjuk, hogy használatlanul álljanak a szekrények mélyén.

Az első, rigid vázas Kodak Retinette az 1954-ben forgalomba hozott Type 022-es. A korai Rigid vázas Retinettéket onnan lehet felismerni, hogy négyszögletes fémfelület borítja a homloklapjukat. Továbbá keresőjük nem bevetített keretes, tartozékcsúszkájuk nem középérintkezős és a filmemlékeztető tárcsájukon nincs rajta az infravörös film jelzése. Ritkán bukkannak fel! Érdekes megszemlélni a stuttgarti gyártás emlékét: a feliratok német nyelvűek a filmemlékeztető tárcsán. Igazság szerint ezt a gépet hívjuk Retinette I-nek, bár csak a később megjelenő IA és IB típusok után lett érthető a Kodak nomenklatúra. Az I-es típuson ugyanis számjelzés sincs, míg az illusztrációkból is látható, hogy az IA típuson a típusmegjelölés jól látható helyen van a gépvázon. A Retinette I-esnek egyszeres tükrözésmentesítésű Schneider Reomar F3.5/50 mm-es objektívje és szinkronizált, önkioldóval kiegészített Compur Rapid zárja van. Igen teljesítőképes masina! Kora okán egy zártisztítás kijár neki, de nagyobb probléma nem lehet a fényképezőgéppel. Disznóbőrből készült, sötétbarnára színezett, plüssbélésű tok járt hozzá tartozékként, melyen dombornyomással olvasható a Kodak Retinette felirat. A Type 022-es Retina zár és objektív nélkül, belső exportként átkerült a Kodak-Pathéhoz, ahol a francia ipar pillanatzárjával és kiváló F3.5/50 mm-es Angénieux objektívjével szerelték fel. Ezt a típust Kodak Retinette F néven árusították (type 022/7).

A nomenklatúra homályosabbá tétele végett az I-es típust egy ugyancsak I-esnek keresztelt, de nem számjelzett átmeneti verzió követte (Stuttgart Type 030). Ennek már két ablakot látunk a fedőlapján, mert bevetített keretű keresője volt. A homloklapon található korábbi, négyzetes fémlap „V” alakúra változott. Ez a típus sem került forgalomba az USA-ban, de a Kodak belső kereskedelmi láncában Type 030/7 néven, objektív nélkül, a francia Kodakhoz került. A Kodak-Pathé F2.8/50 mm-es Angenieux objektívvel szerelte fel a gépeket és ez a típus csak Franciaországban volt forgalomban. Type 030/9 néven viszont Angliába került, a Kodak Ltd.-hez. Ezek a gépek az eredeti Schneider objektívvel voltak felszerelve. Az angol ipart importkorlátozás védte, de a Kodak Ltd. ebben az időben filmet, sőt színes filmet is gyártott, sok munkásnak adott kenyeret, ezért a belső importot kevésbbé szankcionálta a politikai vezetés.

Az első, igazi Retinette IA 1960-ban került forgalomba (Type 042). A tükrözésmentesítés már három rétegű az emelt fényerejű F2.8/50 mm-es Schneider Reomar objektíven. Az új objektív az optika és a szilikátkohászat legújabb vívmányát, a lantán koronaüvegeket alkalmazza. Az új üvegekkel F2.8-nál olyan jó rajzot ad az objektív, mint a korábbi Reomarok (és egyéb Cooke-tripletek)  F4.5-nél. Mindazonáltal az újraszámított háromlencsés Cooke-triplet rajza is elmarad kissé a Zeiss Tessarok és Schneider Xenarok mögött. Persze se az újabb, se a régi Reomart ne becsüljük le. Rajzuk sokszorta jobb, mint a divatos „kit” objektíveké. A Retinette IA egyszerűbb filmemlékeztető tárcsával és bevetített keretű keresővel lett felszerelve. Zárja egyszerűbb, csak a rövid időket láthatjuk rajta. A távolságállítást pedig szimbólumok segítik. Az 1963-ban megjelenő IA típus (Type 044) mindössze a középérintkezős vakupapucsban különbözik elődjétől. Mindkét verziót árulja a Kodak az USA-ban is.

A Retinette II típusok fej-fej mellett fejlődtek a Retinette I-esekkel. Az egyetlen különbség az, hogy a II-es modellekben fénymérőt is találunk. A drágább Retina típusoknál is hasonló a római számozás üzenete: I-es az alapmodell, II-es a fénymérős, III-as pedig a fénymérős-távmérős típus ezekben az időkben. A „c”, „C”, „s”, „S” jelzés tovább bonyolítja ugyan a helyzetet a cserélhető objektívek esetében (Schneider vagy Rodenstock), a II-eseknek azonban F2.8-as, míg a III-asoknak F2-es az alapobjektívje. A II-es típusokból is létezett alaptípus, illetve A és B verzió, több átmeneti modell személyében. Ugyanakkor a Retinette II-esek egyik típusát sem árulták Amerikában. Klasszikus német módú egyébként a római szám és a betűjel keverése, vagy a betűjel-arab szám páros. Így számozták a Leica és Rolleiflex gépeket, csakúgy mint a Messerschmitt vagy Focke-Wulf hadirepülőgépeket.

Honnan kapták a nevüket? A Retina a szem ideghártyája, a fényérzékeny réteg, amire agyunk fényképez. A Kodak gépek és  a Kodak szemlélet a látást, a fényképezést, a Kodak évszázados szponzori munkája pedig a professzionális fotográfiai és videográfiai (filmográfiai) látást, azaz a képszerű vizuális alkotást segítették vagy éppen emelték piedesztára. A Retinette gépek sem voltak igazán új korukban, mert előállítási áruk is magas volt az igényes, német piaci és mérnöki sztenderdeknek megfelelően. Nagyapáink így joggal lehettek büszkék, ha Retinette fényképezőgépük volt és ennek megfelelően vigyáztak a gépekre. Igen ritkán lehet tehát olyan példányra akadni, melynek komolyabb problémája van. Képminőségük miatt igazi mindenes kamerák lehetnek, azaz az autonóm riporttól kezdve a nyaralási vagy party képekig mindenütt hű társaink lesznek fekete-fehér vagy színes filmmel töltve.

A két szép állapotú Kodak Retinette a Magyar Fotográfiai Múzeumból érkezett hozzám az Old Timer rovat bővítése érdekében. Az értékes segítséget ezúton köszönöm meg nekik: www.fotomuzeum.hu

Török György

fotográfus