Welta Weltix

1914-ben, azaz az első háborús évben alapította meg két vállalkozó kedvű fiatalember a Waurich & Weber, Welta Kamera Werke elnevezésű üzemet. Már a kezdetektől fogva a legjobb beszállítókkal dolgoztak, azaz a jó, illetve legjobb minőségű objektíveket és zárakat építették fényképezőgépeikbe. Minek is kellett volna foglalkozniuk a zártervezéssel és gyártással, ha a legjobb minőségű Compur és Prontor zárakat készen megvehették? Ugyanez a helyzet az objektívekkel is: Rodenstock (Eurynar, Eurygon, Trinar), Schneider (Xenar, Radionar), Zeiss (Tessar, Triotar), Meyer (Trioplan), Ludwig (Meritar) és Laack (Pololyt) termékek közül válogattak.

Talán ez az oka annak, hogy elsősorban a fényképezőgépek felépítése került a konstruktőrök látókörébe. Íme az ínyencségek: 1926-ban megjelenik a Diana, mely 9x12 cm-es képméretű alapdeszkás kamera. Ibsor zárba szerelt F 4.5/135 mm-es Pololyt objektívvel készítették és 1930-ra már komoly műszaki géppé nőtte ki magát. Ezt a modellt már Dublának hívják, ugyanis két zárja volt: a rövid időket (1/10-1/1000 s) redőnyzárral exponálta, míg a hosszú időket Compurral (1-1/200 s). Jól látható, hogy elég széles tartományban a fotográfus szabadon választhatott a zárak között. Ennek a megoldásnak egyébként ma még nagyobb lenne a jelentősége, a szabadtéri vakus felvételeknél. A Dubla egyébként 9x12 „negyed lemez” és 10x15 „levelezőlap” méretben, háromszoros kihuzattal készült. Objektívjei a legjobb, négylencsés típusok voltak: Eurynar, Tessar, Xenar.

A kétaknás tipusok még inkább meglepőek. 1932-ben a Superfekta indítja a sort. Kétaknás volta ellenére 6x9 cm-es képeket készít. Fekvő képekhez az egész  - egyébként beépített - rollkazetta 90°-ban elforgatható. Objektívje Compur zárba szerelt Tessar vagy Triotar F3.8/105 mm-es jellemzőkkel. 1934-ben Perfekta néven megjelenik a 6x6 cm-es változat, 75 mm-es objektívekkel. A legmegdöbbentőbb azonban, hogy ez a két gép feszítőkaros, harmonikás, azaz összecsukható!

Természetesen hagyományos vázú kétaknás típusokat is gyártanak. A Reflecta például 1930-1965-ig készül igen kalandos módon. 1935-ben ugyanis a gyár neve változik meg Waurich & Weber-re, illetve 1938-ban a gép neve Reflektára módosul. A háború után a gyár neve VEB Welta Werk, Freital, de a gépeket 1952-ig más gyár gyártja, ugyanabban a városban: Kamerawerk Tharandt, Freital. Néha Peerflekta néven is találkozhatunk ezzel a kétaknás típussal, és 1955-ben megszületik egy modernebb, szebben dizájnolt változat is, a Weltaflex. De térjünk rá a Weltix ismertetésére:

„Abmagerung”, azaz lesoványított típus: elődjei 1935-ben és 1937-ben látják meg a napvilágot. Az 1935-ös Welti I négylencsés objektívekkel van felszerelve. Az igazán illusztris Schneider Xenar F3.5/50 mm, Zeiss Tessar  F3.5 és F2.8/50 mm van a gépekbe építve és az olcsóbb változatok F2.9/50 mm-es meyer Trioplan objektíveket kapnak. A harmonikás, igen kicsire összecsukható gépnek nincs távmérője, de így is nagy sikernek örvend. Az 1960-as évek elejéig gyártják a típust, természetesen továbbfejlesztett válzozatban. Előbb a Welti Ic, majd a II-es modell látja meg a napvilágot. A legelső modell sikere arra ösztönzi a gyár vezetését, hogy egy jobb modellel is piacra lépjen. Szép eredmény ez a gazdasági válságban, bár ebben az időben Németország jelentősen erősödik gazdaságilag. Az új modell a Weltini nevet kapja, távmérővel szerelik fel és Leitz Elmar F3.5/50 mm-es szuperéles objektívvel vásárolható meg. Zárja az új típusú Compur rapid. Gyakrabban találkozhatunk a Schneider Xenon F2/50 mm-es objektívvel szerelt verziókkal, illetve az F2.8/50 mm-es Zeiss Tessarral típussal is. Ezekben az olcsóbb Compur zárat találhatjuk meg. Figyelemreméltó azonban az, hogy az F2/50 mm-es Schneider Xenon a leica gépekhez is kapható és Leitz-Schneider közös fejlesztésű objektívről beszélhetünk.

1939-ben a Weltini II-es kerül piacra, majd a gyártása 1941-ben a háborús termelés hatására befejeződik. Világos az is a gyár vezetésének, hogy a háború közeledtével olcsóbb típust kell piacra dobni. A „badge-engineering” eredménye két gép, mely 1939-41 között készül a gyártósorokon. Egyetlenegy 6x6 cm-es váz készül, melyen nincs távmérő. A 6x6 cm-es gép átalakítható 4.5x6 cm-es felvételi méretre, neve Weltax lesz. A kisfilmes verzió leszűkített képkapuval, mélyebre helyezett objektívvel, számlálószerkezettel és hézagoló tengelycsonkokkal készül. Neve pedig Weltix. Nemcsak kinézet, de név alapján is összetéveszthető a két gép. A Weltixet Watson 35 néven is árusítják. A névváltoztatás elsősorban az angol piacot érintené, de az angol-német konfrontáció előtt nemsok Watson 35-ös éri el Anglia partjait. Az angoloknak jobban hangzó angolos kereskedelmi márkanév valószínűleg emelte volna az eladások sikerét.

A 6x6-os Weltax F2.8-as Schneider Xenarral vagy Zeiss Tessarral volt felszerelve, melyet Compur zárba építettek. Az olcsóbb kivitelű változatok F3.5/75 mm-es Meritar, Meyer trioplan vagy Zeiss Tessar objektíveket kaptak egyszerű, 3 sebességes zárban (Junior), vagy hosszú időket is exponáló Tempor, illetve prontor zárban. A Weltix ezzel szemben egyféle felszereltséggel került piacra: F2.9/50 mm-es Steinheil Cassar objektív Compur zárban. A Cassar háromlencsés Cooke típusú tripletobjektív. Az akkori időkben még nem voltak lantán-koronaüvegek, így F4.5-nél nagyobb nyílás esetén ne várjunk sokat az objektívtől. Arról viszont tudjunk, hogy a Steinheil gyár igen komoly presztízzsel rendelkező cég, komoly optikai fejlesztésekkel a háta mögött. Otto Steinheil már 1865-ben beírta magát az objektívtervezés dícsőségcsarnokába: a Periskop és az Aplanat (javított Periskop) rendszer megalkotása az ő nevét dícséri. A Cassar fényrekesze 10 db lamellából áll, így tökéletesen kör alakú, azaz az életlen képrészletek rajza nagyon szép lágysággal jelenik meg a felvételeken.

A Weltixben megtalálható Compur zár még régi típusú: ha felhúztuk, nem tudjuk B időre állítani, mert időfelvételhez nem kell felhúzni a zárat. Ha a záridőállító-gyűrű B időn áll, akkor pedig a zárfelhúzókar van reteszelve. Ha Weltixet vásárolunk, nézzük meg a B-idő, illetve a hosszab idők működését. Az avatatlan kezek erőszakos kezeléséből származó rongálódásokat fedezhetünk így fel, illetve a biztosan szükséges zártisztításokról tudunk tájékozódni. A gépet ellátták zárgátlóval, de a zárgátló csak a vázkioldót reteszeli. Ha a záron található fémkioldóhüvelybe csavarunk kioldózsinórt, akkor szabadon készíthetünk többszörös expozíciót a Weltixszel.

A gép keresője kétlépcsős parallaxiskiegyenlítéssel van ellátva: közeli és távolabbi felvételekhez. A Weltixhez barnára pácolt, kék plüssbélésű disznóbőr tok járt tartozékként. Ez megvarrva, illetve kiboxolva, kiporolva teljesen használható lesz. Jó szolgálatot tesz majd fotósétákkor. Az összecsukható gép kiválóan alkalmazható autonóm riporthoz, utcai fotografáláshoz (street-photography) és emlékképkészítéshez. Egyetlen limitációt a cserélhető objektív vagy a zárszinkronizáció hiánya okozhat. Fekete fehér és színes filmmel is megtölthetjük a Weltixet. A fekete-fehér fotózás az autonóm riport klasszikus anyaga: Ilford HP5+ vagy Kodak Tri-X. Használhatunk még C-41 hívású fekete fehér filmet: Ilford XP-2 Super vagy Kodak Portra B+W. Végül ISO 400/27°-os színes negatívokkal is bátran kísérletezhetünk. Különösen a Fuji Superia és a Kodak Gold vált be nekem. Az amatőr filmek jobban nyúzhatók a profi anyagokhoz képest, illetve színesben fotózva a fekete-fehér szűrőzést utólag a szkenneléskor, vagy a digitális utómunkánál is elvégezhetjük. Ezekre a régi masinákra ugyanis nagy szerencsével lehet egy-egy szűrőre ráakadni a bizományikban.

Érdemes keresni a Welti, Weltini, Welta és Weltix típusokat, mert szerkezetük megbízható, objektívjük és zárjuk pedig a legjobb gyártóktól származik. Az összecsukható harmonikás gépek élménye pedig magáért beszél. Egy igazi Old Timeresnek ezt meg kell tapasztalnia!

Török György

Műszaki és reklámfotográfus