Carena SMR-1000

Egy kevéssé ismert gyártó szinte ismeretlen gépe. Kellemes meglepetést okozott számomra megvásárlása, mert használatának egészen hamisíthatatlan, sajátságos aromája van. A Carena gyár saját neve alatt is forgalmaz egyes saját tervezésű és gyártású fényképezőgépeket. Tudjunk róla, hogy a még ismeretlenebb GOKO-val együtt neves gyártók olcsó fényképezőgépeit gyártják milliószámra. Ma a digitális korszakban is.

A carena SMR-1000-es kézbe fogva súlyos, érezhetően kissé robosztusra épített. Nem spórolt a tervezőmérnök a bronzzal és az egyéb színesfémekkel. Még a gyorsfelhúzókar is egy darab fém! A szerkezeti elemeket nem miniatűrizálták, minden alkatrész észrevehetően nagy, azaz professzionális terhelésre készült az SMR-1000-es. Ezt az is alátámasztja, hogy a gép fénymérője, szinte egyedülálló módon az M42-es táborban, spotmérésre átkapcsolható. Ráadásul a TTL megvilágításmérő olyan megoldást alkalmaz, hogy nem szükséges hozzá cirkuláris polárszűrőt használni. 1975 környékén ugyanis - ekkor készült a gép - az éppen elterjedő zoomobjektívek nagy részének szűrőmenete még forgott élességállítás közben. További érdekessége a gépnek, hogy a tükörház és a filmvezető sín, valamint a redőnyzár szerkezete erősen emlékeztet az ebben az időben keletnémetországban százezerszámra gyártott Praktica L vázra. Lássuk hát közelebbről a gépet.

Objektívcsatlakozása M42x1 mm, az alul elhelyezett rekeszmozgató szerkezet kezeli a beugrórekeszt. Rekesszimulátor nincs az objektívfészekben, így a TTL fénymérés lerekeszelve, azaz munkarekesszel történik. Megjegyzem, a rekesszimulátor az M42-es rendszerekben nem szabványos, ezért eltérő gyártású váz és objektív esetén nem fog működni a nyitott rekesszel történő fénymérés. Nem is érdemes ezzel kísérletezni. Egyébként azért sem, mert a munkarekesszel történő fénymérés pontosabb, bár lassabb a rekesszimulátoros megoldásnál. Ennek oka az, hogy a rekeszmozgatás hibáját is figyelembe veszi a fénymérő. Egyetlen hátránya a rendszernek, hogy kis fényrekeszek esetén a sötét keresőképen nehezen látható a mutató kilengése. Előny ugyanakkor az, hogy a mutató állásából a fél fényértéknyi eltéréseket is jól lehet érzékelni. Kellő gyakorlattal riportfotózásnál sem fogjuk lassúnak találni a rendszert.

A mérés CdS cellával történik, melynek színérzékenysége közel áll az emberi szeméhez. Kicsit lassú, illetve erős fény mérése után emlékezik félpercnyit a sok fényre és így a türelmetlen fotóst némi alexpozícióval büntetheti. Saját gyakorlatom szerint a Carena SMR-1000-es CdS cellája elég fürge, így a „memóriaeffektussal” soha nem volt gondom. A cella elhelyezése egyenesen zseniális, bár a Topcon RE-Super majd 10 évvel megelőzte az SMR-1000-est. A CdS cella a tükörbe van integrálva. A korábbi Topcon modellhez képest viszont két részre van osztva a cella. A középső folt a spotmérés felülete (a kép kb. 3%-a). A további „vonalkák” - ezek a keresőben is látszanak szűkebb rekesznyílások esetén lerekeszeléskor - az integrálfénymérés tartozékai. Az SMR-1000-es igy igencsak különleges fényméréssel bír: az igen ritka spot- és az ugyancsak ritka integrálmérés között választhat a fotós a filmvisszacsavaró gomb körül elhelyezett forgatókapcsolóval. A kapcsoló feliratozása rendre „s”, azaz spot, illetve „A”, azaz „average”, ami az integrálmérés megfelelője. A filmvisszacsavaró gomb is igen mélyen érintett: nemcsak a hajtókart kihajtva, de becsukva is használhatjuk. Felülete ugyanis nagy és recézett, így óvatosabban tekerhetjük vissza filmjeinket.

Még egy szó a fénymérésről: az exponálógombot félig lenyomva a fényrekesz beugrik, és úgy is marad! Emiatt kényelmes a gép kezelése. Ha azonban ki szeretnényk nyitni a fényrekeszt, az önkioldó tengelyén elhelyezett gombot megnyomva a rekesz kinyílik, és ismét megfeszítjük a lerekeszelő rugót. A fénymérő ellenben csak akkor működik, ha a kioldógombot félig lenyomott helyzetében nyomva tartjuk. Ez a rendszer egyébként arra is nagyon jó, hogy expozíció előtt kevésbbé rázódik be a gép, mert a rekeszbeugrás a fénymérés előtt megtörtént. Az expozíció után a rekesz kinyílik és a tükör visszatér a képtérbe.

Az önkioldót a kioldógombbal indítjuk és indulása előtt nemcsak a rekesz ugrik be, de egyben a tükör is felcsapódik. Nincs tehát tükörfelzáró kar a gépen, de erre nincs is szükség. A kioldó is újszerű megoldású, ugyanis reteszelhető véletlen kioldás ellen, de ugyanez a retesz lenyomott állapotban rögzíti is a gombot. A B idő mellett így tulajdonképpen a T idő is beállítható a gépen. A gép zára függőlegesen futó fémredőnyzár 1 s -1000 s közötti záridőkkel. Szinkronideje 1/125 s. A középérintkezős vakupapucs mellett M és X jelzésű szinkronhüvely is van a vázon. Az egyesvakuégőket ebben az időben még kiterjedten használták a profi fotósok, ez indokolja azt, hogy a gépvázon megtaláljuk a csatlakozót. M jelű égő esetén azonban a szinkronidő 1/30 s. Egyéb égő használata esetén (ma is lehet ilyet kapni :-) ) a vakuégő doboza az irányadó a beállítandó expozíciós idő szempontjából.

A Carena SMR-1000-es keresője nagy és világos, igazán meggyőző méretű a pentaprizmája. Mikroprizmamező helyezkedik el a képmező közepén, ez egyben a spotmérés mérőfoltját is jelöli. A mikroprizmamezőt mattított felület veszi körbe, melyen nem találunk Fresnel-mintázatot. Itt hosszabb objektívek vagy makrofelvétel esetén lehet az élességet jól beállítani. A keresőernyő mattítása a képmező széléig terjed, azonban itt nehézkesebb az élesreállítás, mert ezen a felületen már Fresnel-lencse gondoskodik a képmező elsötétedésének kompenzálásáról.

Az SMR-1000-es teljesen mechanikus gép, mindössze a fénymérőt táplálja 1 db LR-44-es (G-13-as) gombelem. A telep ellenőrzéséhez gompot találunk a gép hátlapján, az ellenőrző lámpa viszont a fedőlapon, a fénymérés módjának kapcsolója mellett látható. A gép hátlapján „memo-holder”, vagy „memorie-halter” található DIN-ASA átszámító táblázattal. Ide a filmdoboz letépett tetejét tehetjük emlékeztetés céljából. A filmérzékenységet pedig a zárkioldó gomb kihúzásával és elfordításával állíthatjuk be a fénymérőn.

A Carena SMR-1000-es valószínűleg igen kis sorozatban készülhetett, mert az interneten semmiféle referenciára nem bukkantam. Magyarországon mindössze 3 példányról tudok: a sajátomról, egy Vatera internetes adásvételről, és egy fotóbizományi kirakatában látott kopott példányról. A tulajdonomban lévő váz gyári száma szokatlanul hosszú, azaz nem 6 hanem 8 számjegy: 75100351. Ha az első két számot a gyártás évének tekintjük, akkor ez a példány a 351. a sorban. Az is érdekes, hogy a Super Carenar MC 1.7/50 mm-es alapobjektív bizonyítottan Mamiya gyártmány, a korábbi 2/50 mm-es Mamiya/Sekor továbbfejlesztése. Az objektívek minden kezelőszervének elhelyezése és a kezelőszervek alakja is pontról pontra egyezik egymással. Rajzban egyébként egy lehelletnyivel elmaradnak a jénai gyártású 1.8/50 mm-es Pancolartól. Az azért mégiscsak egy világverő objektív! A szóban forgó Mamiya gyártmány ellenben világklasszis, digitális vázon is kiváló teljesítményt nyújt.

Bár ritka gépről beszélünk, érdemes keresni őket. Finoman működő, precíz szerkezetek. Élmény velük fotózni műteremben és kültéren egyaránt. Az M42-es objektívek széles és olcsó vertikuma is segít egy komoly felszerelés kiépítésében. Az objektívek pedig digitális vázakon is használhatók M42-es adapter segítségével. Analóg fényképezésnél pedig meghálálják a jó hívást: friss hívó és pontos, tiszta munka!

Török György

fotográfus