Beirette VSN

Egy hosszú ideig gyártott, egyre könnyebbé váló tanulógép, vagy „weekender” igényes fotósoknak. A gyártó: BEIER, Kamera-Fabrik Woldemar Beier, Freital, Németország (korábban NDK).

A ’30-as években, a kor divatjának megfelelően, összecsukható, harmonikás kivitelben látta meg a Beirette a napvilágot. A háború után, a ’60-as évek legelején jelent meg újra a Beirette fényképezőgép, immár rigid vázas kivitelben. A kor szavának megfelelően automata típus is készült a gépből Beiermatic néven, mely csak automata üzemmódban működött. Az automatika működését szeléncellás fénymérő vezérelte. Készült egyszerű objektíves, belépő szintű típus is, a Beirette K100, melynek F11-es objektívje és mindössze két zársebessége volt.

A legtöbb Beirette, majd az utolsó típus, a Beirette VSN viszont háromlencsés Trioplan vagy Meritar objektívvel volt felszerelve, amely objektíveket a VEB Pentacon művekhez tartozó Meyer gyár készítette. Ezek az objektívek ugyanazok, amelyeket a drágább keresős gépekben megtalálhatunk, illetve ugyanazok, amelyeket olcsóbb - de nem rossz! - objektívként még a tükörreflexes Prakticákhoz, Exákhoz és Exaktákhoz is meg lehetett vásárolni. A Beirette gépek ezért a drágább árkategóriát képviselték:

Amikor fényképezni kezdtem, egészen pontosan 1983-ban, a Szmena 8M 198 Ft-ba került. Jó, de egyszerű szerkezetű gép. A hasonló kategóriát képviselő Certo KN 35-ös, mint német (NDK) gép már 250 Ft-volt. A Szmena Szimból a 8M-hez képest sokkal bonyolultabb szerkezetű volt, ezt már 320 Ft-ért adta az OFOTÉRT. Az ugyancsak szovjet, de az Észtországban készült Vília gépemet 450 Ft-ért vettem, míg ennek automata verziója a Sziluet-Elektro már 550 ft-ba került (+67 Ft az 5.6V-os elem). Az egyébként kiváló Beirette VSN volt a legdrágább az amatőrgépek között: 670 Ft-ot kellett érte fizetni (!), míg egy Zenit 11S szeléncellás fénymérővel „csak” 1900 Ft volt. A Beirette - jó objektívjének köszönhetően - egyharmada volt a Zenit árának!

Beirette SL sorozat is készült a gépből, az AGFA Karát, vagy más néven Rapid kazetta alkalmazásához. Ezt a kazettatípust a „nagy Kodak” nem támogatta, így csak AGFA (NSZK) vagy ORWO (NDK) filmet lehetett ilyen gyorstöltö kazettában kapni. (Megjegyzem volt egy Szmena SL is, mert a szovjet Cvet gyártott Rapid kazettás filmet.) A keleti blokkban az ORWO elnevezése a „schnelladenkasette” az SL rövidítést kapta. Innen ered az SL kazetta elnevezés és a gépek (Old Timerek) nevében az „SL” vagy „Rapid” jelzés. A beirette SL 100-as a legegyszerűbb kivitelű gép volt, a K100-as párja. A legtöbbet tudó gépek az SL 200-as és SL 300-asok voltak. A fotosuli.hu laborban töltünk SL kazettákat, és hívunk is ilyen filmeket, csupán arra kell figyelni megrendeléskor, hogy az SL kazettás gépek helyes működéséhez 2 db SL kazettára van szükség. A filmet ugyanis kazettából-kazettába továbbítják a gépek.

A Beirette gépek a ’60-as évektől kezdve egyre könnyebbek lettek, ugyanis a korábbi fémvázat lépésről-lépésre felváltotta a fémmel erősített műanyagváz. Figyelmes használat esetén ennek nem látjuk hátrányát, a váz tömegének csökkenése pedig előny a szabadidős tevékenységeknél. A gépnek eredetileg is tartozéka a műbőr tok, melyből nem kell kivenni a felvételkészítéshez.

A Beirette VSN-nek van Albada keresője van, mely a paralaxiskorrekciót is mutatja. Objektívje F2.8/45 mm-es Meritar (VEB Meyer), mely optikailag megegyezik a drágább tükörreflexes objektívekkel, de fényrekesze csak kétlamellás. Nagyon szép, négy sugárból álló túlsugárzást rajzol így a Beirette VSN lencséje a csúcsfények körül. Az objektív frontlencsés élességállítású, a helyes beállítást jól részletezett méterskála segíti. Nehezen olvasható mélységélességskála is van az objektíven. Sajnos a gépnek szűrőmenete nincs, így csak rátolható fényellenzőt és színszűrőt használhatunk fényképezéskor.

A zár kátlamellás macskaszemzár, B idővel és három pillanatidővel: 1/30 s - 1/60 s - 1/125 s. Vakuhoz szinkronizált, az érintkezőt a valupapucsban találjuk. A B idő használatához a kioldózsinór csatlakozót a gép kioldógombjának aljában találjuk meg. A zárat a film továbbítása húzza fel, azaz pontosabban maga a film. Figyeljünk erre, mert film nélkül a zárfelhúzókar elforgatása nem fogja felhúzni a zárat. A zár felhúzható a fogasdob elforgatásával és így a zárat - nyitott hátlap mellett - film nélkül is megvizsgálhatjuk. A felvételszámláló működése automatikus, a hátlapon a kereső melletti kis ablakban láthatjuk az elfényképezett kockák számát.

A Beirette VSN expozíciót becslő skálákkal is fel van szerelve. A záridőállító gyűrű másik oldalán találjuk a filmérzékenység skáláját (DIN és ASA). Itt beállítjuk az alkalmazott film fényérzékenységét, majd az objektív tetején elhelyezett, időjárási szimbólumokat felvonultató skálán az időjárásnak megfelelőhöz állítjuk a rekeszgyűrű indexét. Az expozíció becslése és beállítása ezzel meg is történt.

A gép igen jó tanulógép és jó objektívje miatt éles képekkel csinál kedvet a fényképezéshez. A záridőtartomány ugyan nem túl széles, így azonban egyszerűbb a zár szerkezete, azaz nem hajlamos a meghibásodásra. Az objektíven viszont nagy fényerő (F2.8) és nagyon kis nyílás (F22) is van, így nagyérzékenységű filmmel is bátran és kreatívan lehet fényképezni (ISO 400/27° - ISO 3200/36°). Áruk 690-990 Ft között mozog - tokkal együtt -, így igen kis költséggel kóstolhatunk bele a filmes fotografálás ízébe.

Török György

fotográfus