Pentacon Super

1966-ot írtunk, amikor a VEB Pentacon gyár, a KW, azaz a Kamera-Werkstätten Guthe und Torsch szellemi és valódi örököse, történetében először professzionális fényképezőgépet gyártott. Ma már tudjuk: először és utoljára. Az objektívek minőségével egyébként sem volt baj, sőt a profi vázzal sem…

A nyugati fotósoknak - kemény valutáért is folyt a kűzdelem! - a gép sajnos nem volt más, mint egy túlméretezett Praktica. Ebben az időben az M42x1 mm-es Praktica/Pentax menetes objektívcsatlakozás modern, az igazi közös nevező. Ez tehát nem hátráltatta a gépet a piaci versenyben. Sőt: a Pentacon Super már nyitott rekesszel mér, a keresőben látszik a CdS cellás mérőműszer mutatója, sőt a fényrekesz és a záridő is. Látszik továbbá a zár leexponáltságára figyelmeztető kis jel is. A kereső egyébként is cserélhető. Az igen nagy és nehéz fénymérős prizma helyére fényakna és nagyító kereső is szerelhető. A gép tömege F1.4/55 mm-es Pancolar alapobjektívvel együtt 1100 g.

Sajnos azonban a KW, azaz a későbbi VEB Pentacon kameráinak megbízhatósága kérdéses volt mindig is - professzionális szemszögből. Az igazat szólva a gyárnak sohasem volt a Pentacon Superen kívül terhelhető, hosszú élettartamú típusa. Ebből a pozícióból tehát eleve nem volt sikeres a gép a nyugati piacon, hiszen keleten szinte semmit sem láttunk a legyártott mennyiségből. A másik probléma az ár volt. Sajnos a Pentacon Superért annyit kellett fizetni, mint egy Nikon F-ért vagy egy Canon F-1-ért! Ezt az árat nyilván nem fogadta kedvezően a piac, még akkor sem, ha nemzetközi szakírótársaim egyöntetű véleménye szerint a Pentacon Super minden része, minden porcikája masszív és túlméretezett. A fellelhető példányok egyöntetűen nyúzhatók és használhatók fotózásra. Igazi fíling egyébként a gép, ezért minden OldTimer-es pályatársamnak ajánlom kipróbálásra a Pentacon Supert, ha véletlenül találkozik vele. Lássuk hát a rendszert:

A Pentacon Super függőlegesen futó fémredőnyzárral van felszerelve. Vakuszinkronidő 1/125 s. A zár a B időn kívül 1/2000 s - 1 s közötti záridőkkel dolgozik normál üzemmódban, illetve a gép alján található kombinált hosszú idő - önkioldó gomb segítségével (dé ja vue-m van: Exakta rendszer…) 2 s - 10 s közötti hosszú időket exponál, vagy ha az önkioldót is használjuk, 10 s-nyi késleltetés után 1/2000 s - 6 s közötti időt exponálhatunk. A zárat kiegészíti a többszörös expozíció lehetősége és a motorcsatlakozás. A motor inkább csak winder, hiszen mindössze 1-1.2 kép/s-os sebességgel működik. Rásegítő szíjhajtással azonban képes a 17 m-es filmkazettával is dolgozni, mely filmhosszúságra „mindössze” 450 db felvétel készíthető. Az óriás kazettának saját számlálója van, viszont nincsen rajta filmvisszacsavarási lehetőség. Teljesen felesleges, ugyanis a filmet mindig sötétkamrában kell beletölteni, illetve orsójáról a hívódob orsójára feltekerni. A Pentacon Super felvételszámlálója egészen különleges módon a gép homloklapjára, a kioldógomb alá került.

Az eredeti brosúrában is kihangsúlyozzák az akkori reklámszakemberek, hogy minden Pentacon/Praktica tartozék használható a géphez. Így a kicsi és a nagy harmonikás kihuzat, utóbbi a teljes felszereltség estén a hangzatos „Vielzweckgerät”, azaz „sokcélú eszköz” nevet kapta a keletnémet szakirodalomban. A rekeszbeugratást is elvégző Stößel-közgyűrűsor, valamint a rekeszbeugrató közgyűrű és a kettős kioldózsinór, a szögkereső, a nagyítótávcső a makrofelvételezéshez, a különböző keresőernyők és az NDK objektívek. Ezek a VEB Meyer vagy a VEB Zeiss gyár termékei, melyek üzemegységei a VEB Pentacon konszernnek. Legtöbb objektívjük háború előtti konstrukció, mint a Primotar, a Telemegor, a Tessar, a Fernobjektiv a Meyer Weitvinkel vagy éppen a Biotar és a Bonotar. Vannak azonban új, saját, háború utáni konstrukciók is, melyek a világ élvonalába tartoznak. A brosúra persze csak halványan utal arra, hogy a japán és orosz M42-es tartozékok használhatók a géphez, azonban ez teljesen igaz. A Vivitar T2-es és T4-es, valamint a Tamron Adaptall és Adaptall 2-es cserélhető foglalatok is tovább bővítik a felszerelhető tartozékok sorát. Sok zoomobjektív is olcsón kapható M42-es menettel a a fotóbizományikban és a fotóbörzéken.

Jobban járunk azonban, ha az igazi keletnémet sztárobjektíveket keressük. Sajnos néhány igen ritka is akad közöttük, azonban megéri keresgélni. A Zeiss és a Meyer a háború után egyes objektíveket újraszámolt, míg másokat teljesen az alapoktól kezdve tervezett. Az előbbiek sorában találjuk a Lydith nagylátószögű objektívet, a Trioplant, mely a Triotar leszármazottja, a Novnoart, mely a háború előtti Novar újratervezése és persze a híres Tessar is többszörös javításon esett keresztül. A 2/58 mm-es Biotar objektív azonban furcsa metamorfózist mutat. Első újratervezése az F2/50 mm-es Flexon, melyet néhány év múlva egy újabb verzió, az F2/50 mm-es Pancolar követ. Ebből fejlődik ki a nagyon híres, Nikkorokat és Canonokat is túlteljesítő F1.8/50 mm-es változat. További újratervezések után F1.4/55 mm-es verzióban is gyártja a VEB Pentacon. Világverő objektív, de erről kevesen tudnak. Sajnos a szakirodalomban Pancolor, Pencolor, Pencolar néven is megtaláljuk. Nem is értem, hogy élhet a Földön ennyi írástudatlan, hogy még egy nevet sem tud leírni helyesen! Sőt: az objektívekről sem olvassák le jól, pedig látható a fényképeken! Ez persze semmit sem von le a kiváló objektív érdemeiből, és persze érdemes keresni az objektívet a tűéles kép szerelmeseinek. A tündérmese itt azonban még nem ér véget. A háború előtti F1.5/75 mm-es Biotar objektívet tovább gyártják a Zeiss gyárban, de F1.8/80 mm-es változatos is kiszámolnak ugyanott. A Biotar fejlődési iránya azonban inkább a Biometar objektívek felé halad, és az F2.8/80 mm, de még inkább az F2.8/120 mm-es változat világsikerré válik, hiszen még a Zenza Bronica is forgalmazza Bronica foglalatban ezeket a lencséket. Az igazi áttörést azonban a „színházi objektív”, vagy más néven: portréobjektív kategóriában a Pancolar F1.4/75 mm-es változatának megjelenése jelenti. Sajnos csak kevés készült ebből a ragyogóan fényes, kontrasztos és éles rajzú lencserendszerből. A további világverő ajánlatok a következők: Sonnar F3.5/135 mm, Olympia Sonnar F2.8/180 mm, Flektogon F2.4/35 mm és Flektogon 2.8/20 mm. Az itt jelzett fényerejű típusok a legfiatalabbak, így a legutolsó tervezést mutatják. Az F2.4/35 mm-es Flektogon például jobb rajzú, mint a Nikon AF vagy Canon EF 2/35 mm-es verzió. A 20 mm-es Flektogon pedig leginkább kicsi torzításával emelkedik ki nagyobb presztízzsel és névvel jellemzett japán versenytársai közül.

Kár, hogy a Pentacon Super nem lett sikeres gép és az is kár, hogy sok honi fotós nem is tudja, a lenézett menetes objektívek között milyen csodákat lehet találni. Sebaj, a hozzáértő így olcsón jut kitűnő képminőséget nyújtó felszereléshez. Magam is használok menetes objektíveket Nikon és Canon EOS filmes és digitális fényképezőgépeimhez. Mindenkinek ajánlom ezt az utat, a Pentacon Superrel pedig fényképezzünk minél többet és örüljünk annak, hogy azért a keleti blokkban is sikerült világszínvonalú professzionális gépet gyártani.

Török György

fotográfus