A „menetes” Fujica ST család

A Fuji nemcsak filmeket gyárt és gyártott, hanem objektíveket és fényképezőgépeket is. Leginkább a középméretű és síkfilmes professzionális piacot látta el felszereléssel, azonban igényes amatőröknek szánt tükörreflexgépeket is gyártott a ’70-e évek elejétől kezdve. A tükörreflexgépek (SLR) technikai fejlődését tekintve több innováció is a Fuji gépekben debütált a fotós világ számára.

1971-et írunk, mikor az első, kisfilmes, Fuji tükörreflexgép megjelenik. Ez a modell a Fujica ST701-es. Objektívjeit M42-es menettel lehet cserélni, a teljesen automatikus rekeszműködtetés pedig már sztenderd ebben az időben. Kissé divatjamúlt a gép a piaci trendekhez képest, mert nemcsak a menetes objektívcsatlakozás, de a munkarekesszel, azaz lerekeszelt állapotban történő fénymérés is ódivatú. Védelmében szólva jegyezzük meg, hogy fejlettebb cellával van felszerelve a Fujica ST701-es fénymérője a versenytársakéhoz képest és ez a mérésmódszer a rekesz hibás működését automatikusan (kényszerűen) figyelembe veszi. Nem mondom, hogy nem kényelmetlen és relatíve lassú használni, de megvannak a maga előnyei. De milyen cellával is működik a fénymérő?

Az első szilíciumcellás (SBC=Silicon Blue Cell) műszerről beszélünk, mely az amatőrök kezébe juthatott. A szilíciumcella ugyanis gyorsabban reagál, mint abban az időben elterjedt CdS (kadmium-szulfid) cella és nincs memóriaeffektusa. A CdS cellák ugyanis „emlékeznek” a sok fényre, így ha utána gyengébb fényviszonyok között mérünk, több fényt jeleznek, ami alulexpozícióhoz vezet. Problémája az is a CdS cellának, hogy a vörös színű fény iránt kissé érzékenyebb, mint kellene. Ez a rossz tulajdonság jellemzi a szilíciumcellát is, azonban kék szűrőzéssel ez egyszerűen orvosolható. Innen kapta egyébként nevét (ld. fentebb) a szilíciumcella. Ebből a szempontból tehát modern volt a gép. Márcsak azért is, mert a szilíciumcella sokkal gyengébb jelet ad, mint a CdS cella, így az általa szolgáltatott jelet sokszorosan fel kell erősíteni. Ma már szinte minden gép SBC vagy GAP cellás (a Gallium-Arsenid-Phosphid cella jele is erősítésre szorul!), de akkor még nehezen viselte el egy gépváz ára az elektronikus erősítő többletköltségét. A Fujica gépek egyébként is jól tervezett és méretezet, szépen kivitelezett kamerák, melyeket nem igazán értékel a piac, csupán a minőséget értékelő OldTimer-esek. Keresőjük fényesebb, tisztább és élesebb rajzolatú, mint például az akkor nagyon elterjedt, igen jó minőségű keresővel felszerelt, olcsóbb árkategóriának számító Pentax Spotmatics típusoké. Ebben szinte minden szakirodalom egyetért. Sajnos a gépek új ára magas volt, így kiemelkedő minőségük és technikai innovációik ellenére is rövid életű volt a gépcsalád.

A Fujica ST701-es teljesen mechanikus kamera, minden alkatrésze fémből készült. Emiatt tömege sem kicsi, ami ugyanakkor azzal az előnnyel szolgál a fotós számára, hogy a gép nehezebben rázható be. Zárja vízszintesen futó, gumivászon redőnyzár, mely 1 s - 1/1000 s közötti időket exponál, valamint beépített önkioldóval rendelkezik. A Fuji objektívek a világ élvonalába tartoznak, hiszen pl. A Canonnal, vagy Pentaxszal szemben a Fuji mind a mai napig gyárt műszaki gépekhez is objektíveket. Az objektívek tükrözésmentesítése dícséretet érdemel, az EBM (Electron beam Coating) védjegy ettől az időtől kezdve alapozta meg jó hírét. Ugyanezt a bevonatot, immár természetesen továbbfejlesztve találjuk a ma is gyártott, síkfilm kategóriájú EBC Fujinon objektíveken is. A Fujica egyébként a Leica mintájára megalkotott műszó LEItz+CAmera=Leica, FUJI+CAmera=Fujica.

Az ST701-est két modell is követte rövid időn belül. Az ST801-es (1973) volt az első tükörreflexgép a világon, melynek fénymérője nem mutatós műszerrel, hanem LED kijelzéssel volt felszerelve. Zárján megjelent az 1/2000 s-os záridő is és a konstruktőrök megvalósították a nyitott rekesz melletti fénymérést is. Ritkaság, de a menetes objektívcsatlakozás ellenére van rögzítőretesz az ST801-es és a fiatalabb Fujica gépek objektívjeiben és objektívfészkeiben. Az ST901-es (1974) pedig megmaradt az 1/1000 s-os legrövidebb záridő mellett, viszont a nyitott rekesz melletti fénymérésen túl időautomatikával és 20 s-ig terjedő záridővel is felszerelték a Fuji mérnökei. Sajnos a jó ár/érték arány helyett a piac az abszolút ár szerint ítélte meg a gépeket, így az eladások száma vészjósló volt.

A Fuji válasza 1977-ben két olcsóbb gépváz volt, melyekben a fém alkatrészek egy részét műszaki műanyagokra cserélték. A vázak így könnyebbek és olcsóbbak lettek, de meglepő módon tartósságuk nem csökkent, ami persze utólag szerzett tapasztalat. Az is meglepő egyébként, hogy bár a ’70-es évek vége felé járunk, és minden gyár tér át az elektronikus időképzésre, a Fujica „olcsósított” változatai továbbra is mechanikus időképzésű redőnyzárat alkalmaznak. Nem szabad tehát csupán néhány műanyag alkatrész miatt lenézni az ST605-öst és ST705-öst. Az ST605-ös 1/2 s - 1/700 s-os (nem tévedés, 1/700 s, valószínűleg egyedi eset) szűkített záridőtartománnyal rendelkezik, F2.2/55 mm-es alapobjektívet kapott a szokványos F1.8/55 mm-es helyett és munkarekesszel méri a fényt. Az ST705-ös ellenben nyitott rekesszel mér, nagyobb fényerejű alapobjektívje van és legrövidebb zárideje 1/1500 s, ami ugyancsak egzotikusnak számít. Két évvel később, 1978-ban ST705W jelzésű változat követi a piacon, melyhez filmtovábbító szerkezet, azaz winder csatlakoztatható. Ma már alapszolgáltatás a motoros filmtovábbítás, iletve az volt a digitális technika térhódítása előtt, azonban a hetvenes évek utolsó harmadában winder, vagy motorcsatlakoztathatóság divatos volt és megnövelte az eladásokat.

Ezzel egyidőben azonban a piaci nyomás az M42x1-es objektívcsatlakozás ellen fordult, ahogyan éppen 15-20 évvel azelőtt pontosan a vásárlói nyomás terjesztette el ugyanezt a foglalatot. Hiába jelent hát meg az ST705W motorcsatlakozással és hiába követte további, „ráncfelvarrással” megújított, továbbfejlesztett modellek sora, a Fujinak is kapitulálnia kellett és megjelent az első, bajonet csatlakozású modell is 1978-ban, a Fujica AZ-1-es. Ez a gépváz azonban már más családba illik, e helyütt nem tárgyalom. A feljavított M42 menetes Fujica modellek között találjuk például az ST605n verziót, mely zársebesség és fényrekesz kijelzéssel rendelkezik.

Jól használható, kiváló minőségű gépekről beszélhetünk a Fujica ST sorozat esetében. M42-es csatlakozású objektíveket pedig 5-10-15-20 ezer forintért igen nagy mennyiségben lehet találni és vásárolni a vasfüggöny minden oldaláról. Aki tehát egy Zenit vagy Praktica helyett inkább japán vázra szerelné fel az olcsó és gyakran igen jó rajzú objektíveket, az nyugodtan dönthet a Fujica kamerák használata mellett. Jó fényeket kívánok a gépek használatához és jó szerencsét a ritkaságok felleléséhez!

Török György

fotográfus